Pattog a fest�k. Kopik.

Azt hiszi utol tud �rni.

Izzad, hogy szenvedhessen mint �n.

M�r megint �n... �n �s a kurva �n�rzetem...

deh�t mit tegyek a m�ltammal?

M�r csak sejtek, azzal is csak

pr�b�lkozom.

N�ha bez�rnak, n�ha �tl�tok

a falakon.

H�zagos a k�p, befedte a

rozsda,

az id� a legkegyetlenebb rosta.

Nem k�m�lt soha. Nem j�rhattam

l�bujjhegyen

kicsiny felh�in. M�gis �lek.

Nem csoda ez, edzette

lelkemet mik�zben

m�ltamat temettem.

S temetem m�g ma is,

m�g birom, m�g le nem

hullik az �sszes szirom,

mely bor�tja majd a s�rom.