�letem telis-tele sok elhalt rem�nnyel,

vakon-hitt naggyal, �s elt�rp�l� szer�nnyel,

Els� l�gv�telem �ta bontan�m sz�rnyaim, de �si er�k szabj�k �lmaim,

S varj�k�nt suhannak hal�lra �t�lt eltitkolt v�gyaim...

A csoda... - melyet minduntalan hi�ba v�rtam,

�jjelenk�nt l�zas t�zk�nt futtot �t rajtam, s  l�ttam, sz�ntam,

hogyan hagyhattam e vil�got lerombolni mindent, miben hittem,

s azz� lettem, amiv� �r�k hasztalan harcom form�lta a lelkem,

de m�gis, minden �jjen, �hen d�h�dve kit�r a vad, f�ktelen v�rem..

s hallani v�lem..., ahogy harcol sorssal, l�ttel, minden �rvvel, f�nnyel,

s �n k�zben halkan, hogy m�g magam se halljam,

 - lelkem apr� darabjait, akik s�rnak minden dalban -

temetem egyre m�lyebb, s m�r magam is f�lek, hogy elfeledem mi�rt is �lek.